ROSSZ IDŐ 

Ne hagyd, hogy

nyakadba üljön

rossz idő,

vizekkel itatott

szürke lepedő

ha rád terülne,

csak felhő az babám,

felette ott ragyog

az ég.

Jön majd a szél,

nagyszájú, ostoros-kocsis,

káromkodós,

és görbíti

majd a fákat,

azok meg meghajolnak,

alázattal dadognak

valami nyugtatót neki,

brómot adnak,

meg engedélyt is,

viheti zsákban

magával a szürke

spongyát,

csavarhat rajta kettőt,

lucskát,

az éltető vizet rájuk, 

s nyakadba öntheti,

aztán felejtheti,

hogy erre járt.

Ne hagyd, hogy

nyakadba üljön

rossz idő!

A jövő elérhető,

múlt, szem és

ég is kitisztul,

és indul majd a láb is:

Felém.

Tudod, hogy ne félj,

eléd megyek!

 

BGJ-2008.06.12.