MA JÖN! 

A hús, kockára vágva,

besózva, borsozva,

megöntve olajjal,

fűszerezve zsenge

kaporral,

már pácolódik,

eszemben ezer szabály,

kövesd az ódit,

kósert egyél,

s ez meg disznó!

Na persze kóser!

Tetején törött fokhagyma

sütés előtti

illatát adja,

ígéri, jó lesz.

Hozzá görög salátát

készítettem,

mert jön a párom,

ezen az esten,

csak mi ketten

még csak tervezett

családi körben,

sütünk, eszünk,

és inni is fogunk!

 

Minden napunk

ma még

csak egy napig tart,

utána újrakezdés,

mert lopunk,

lopunk nekünk kijáró órát,

és öltözködéskor,

hol bugyogóját,

hol fülbevalóját hagyja tudatosan,

hogy visszavárjam.

 

Az én váram

lehet kopott,

Mállhat malter falon,

de dombon áll,

én építettem!

Akarom, hogy ne csak

egyszeri holnapom

szépítse lány,

kit annyi harc után

megtaláltam.

Az ódon bálterem,

- fejem -

táncával kitöltött,

benne füstködök nem tanyáznak,

vágyak otthona minden szeglete.

 

Bejön, beköltözik,

öltözik helyzethez illőn,

pazar bőrruhába,

s én visszaölelem.

Semmi rébusz,

meg fejtörő.

Szeretem, viszontszeret.

 

BGJ.2008.06.14.