RÉSZLET 

Álmomban látlak nagy-néha Téged.

Fátylat lebbentesz tűz előtt.

A háttér sötét, hisz tudjuk, éj van,

és tested sejtelmes, mint a Hold

hízás-fogyása, letűnte, visszatérte.

Hol sarló-kosárba ülsz, 

hol nyelvet öltesz,

röpke perceket a karomban töltesz,

s rebbensz mint a láng a tűzben,

vissza ezüstnek fenn, sötétben.

 

Én minden ébredéskor

elsiratom az álmaim.

-csataloo- 

BGJ.2008.08.18.