INVÁZIÓ 

Háború volt a hálószobámban.

Hadat üzentem meztelen!

Kezem kiküldte felderítőit,

fejemben haditanácsot ült

sok elmúlt szerelem.

Miként, mily taktikával

induljak csatába érted?

Kerestem érző pontokat,

és fejem válladba fúrtam,

latoltam esélyeket,

jókat, sőt szebbeket,

és gyalogos csókokat küldtem

szám a csatatérre, bejárni

lazuló testedet.

Bőrőn, nyakon,

elfoglalt magaslatokon

nyelvem hegyével

bontottam aknazárat,

és körkörös védelmed

közepébe tettem az ujjam.

A várt megadásra

elindult nagy bevetésre

löveg vezette kocsioszlop,

és nem csikorogtak a talpak

a bevonuláskor.

Csak megadás látszott!

Feltétlen, örök,

és szemed fehérje,

csókjaid parlamentere

zászlóként lobogott

a gyertyafényben.

Így egészben, mondtam,

így kellesz, megadottan,

és sortüzet adtak a

győztes behatolók.

 

Hittem, meghódítottam

a világot, de látod

múlik a perc, s ahogy ölelsz

az örök leigázott csendben

kiszorítja a pihegő győztest.

 

Jöhet a Béke!

Kérlek, mosolyogj

és tarts meg örökre

mint hadifoglyot!

 -csataloo-

BGJ.2008.08.15.