PAUSZPAPÍRON 

Ember tervez. Persze

elképzel valami idétlenséget,

mondjuk hogy eljössz,

otthagyod összes, gonddal

kuporgatott kincsed, lomod

és ráülsz a szélre,

seprű láb közé,

aztán huss át folyón…..

 

Ember tervez. Magadban

fogod a mindenséget

-tudjuk fogható-

behatárolható képletekkel,

és tengernyi nincsed is,

benne foglalt az

enyém-tied-övére osztható,

marad a tévé, rádió

de kedvenc székedet hozod…..

 

Ember tervez. Semmid

sem marad, csak boszorkaseprű,

rajta kismagad,

meg seregnyi új gond,

transzparensként,

Walpurgis-éjben tested

meglesettként,

Kakukkhegy felett,

másolva szalagokra.

 

Isten végez. Túl sok

terhet ad. Látom, maradsz,

jönnöd nincs idő

vagy kitörnöd most,

s tán sosem lesz erő.

Mérlegelhetném terhedet

de sok a bennem rekedt

saját ego.

Sehogyse’ jó!

 

Kályhát sem veszek télire.

Nem lesz,

kit melegítsen.

Megunsz.

 -csataloo-

BGJ.2008.07.30.