ÉRTÉKELÉS 

Kábé annyira fontos a létezésem,

mint Svejknek a légyszar.

Semmiség, mégis meghatározó,

sorsot ráncba rángató,

ketrecajtókat tárogató, furcsa fricska,

későnjött vallomás, ágyrajárás,

meg hablatyolás arról, hogy lenne jó,

meg miért úgy lenne jó.

Meglékelt dinnye, meglékelt hajó.

Turistaútra hívva cseppet sem szende szüzet,

parti fűzet nyirbáló metszőolló,

nem kért ígéret, betartható,

szóval vagyok minden csak az nem

mi kellene.

 

Nem vagyok zene, csak hangok összevisszasága

és hiába kéne más, megtagadni

magam Érted sem fogom.

 -csataloo-

BGJ.2008.07.30

KERESZTÚTON 

És ment,

mendegélt,

ért keresztutakhoz.

Nézte betonkereszten

a corpust. Kérdezte, nekem

mit mutattok, te itt, megfeszítetten

betonkereszten keresztúton, a másik meg

fenn, láthatatlan? Gondoljátok, hogy nem tudom,

elcseszem minden jórarezdülő, nyitott kapcsolatom, csak

a tarisznya marad vállamon, és a Király bőg belőle, kissé fejbelőve, göndörfürtösen?  

Nem. Nem hiszem, hogy csak ennyit érek, és  minden

kiskaput kerülve is beérek, mint a körte, vagy mint a rév, s a révre váró. 

Szívem nyitott.

Alvajáró betegként kering Hold körül, az meg örül, hogy van bolygója új. 

Ember

ha esendő,  mint én itt,  tanul, és csokorba  gyűjti  kétségeit.  És  keresztútra  érve  dönt  is. Mindegy

hogyan. 

Ne feledd minden döntésnek ára van!

Hová is megyek?

 -csataloo-

BGJ.2008.07.31.