EGYIK NÉVNAPODRA 

 Most csak úgy

odaállnék,

nagy csokor virággal.

Magam szedettel,

úgy tetszik,

piacon vettel,

mindegy csak szép

és nagy lenne a csokor,

meg egyszerű,

benne minden fény,

derű, mit adtál,

röpke létezés alatt

hoztál, ültettél,

lelkembe tettél,

szóval ott lenne mind

összegyűjtve,

semmi selyempapír

és celofán se,

csak a csokor,

meg én,

téged figyelve,

ahogy kinyújtod kezed,

hogy elvegyed,

és én, esetlen sután

azt mondom:

Nesze. Tiéd!

Neked szedtem,

vagy vettem

de ez most mindegy!

Itt vagyok,

mert ma van a névnapod,

te kedves,

és eszembejutna még

Országh Levente,

ahogy áll felköszöntve,

és úgy tesz, nem érti

jókívánságához

kapcsolt furcsa kérdést:

„Jó,

de ki az, az

Irén?”

 

BGJ.2008.06.28.