ECCERŰ 

Eccerű!

Üzennem nincs miért.

Tettem asztalra,

ágyra mindenem.

Tán kevés volt,

tán nem voltál velem,

tán bódított hosszú éjszaka

képernyővillogása,

tán Tamásra vetted hited

bennem, vagy jövőnkben,

mindegy, elmenőben

csak álltál,

tőlem,

sértettől vártál

kituggyamit,

Tán megbocsátást,

netán térdrehullást,

hangulatváltást,

de össze nem jött.

Nem szólt, kötötte magát,

hitéhez, eszméihez,

s így hozzád

a Szörnyszülött énem.!

Eccerű!

Képben üzengetünk,

Tucc ma is mindent,

mit ténykedünk,

ki itt. ki ott

neten keverve,

támadásokat visszaverve

és hallgatásba is

burkolódzva.

A hallgatásból kimért adag

most elfogyott,

ha kell, megszólalok,

és nem nézek Istent,

sem embert.

Nem félreismert

vakvágány vagyok.

Csak hosszú út.

Nehéz.

És kevés az értelem,

hogy kövesse két lélek

másrarezdülését

két ölelés között.

Eccerű

Ma ború,

holnapra derű lesz arcodon,

a banksoron

tapsolnak majd neked,

én meg

várlak még kicsit.

Úgy péntekig,

mert hosszú hétvégén,

ha kell, szexmentesen,

tán kibeszéljük,

mit tettél velem,

és én miért adtam válaszom,

ahogy nagyon nem szeretted.

Eccerű

Ilyen eccerű!

És persze,

Szeretlek!

 

BGJ.2008.06.25.