Fény.

Napból

hajnalban kiváló.

Vonalban futó, nyílt,

sosem hibázó, hisz nem tehet

arról, hogy útjába állnak a tárgyak,

kövek, mázsásak mellen, prizmák, csalárd

szavakkal fénytörők, és megalázón emlékezők

a ritka pillanatra, hol órára, napra sötét világba bevilágított,

bérmentve ingyen, mert ilyen jellege-jelleme a fénynek. Az egésznek 

értelem így van. 

Fény.

Oly sokszor

megtörő, földben magot

nevelő erő, melegség, pilács az olvasáshoz.

Hozzám kukkants be, ne „bárki máshoz“! Megfoglak,

tükörtermembe duglak, hogy el ne szökj, és glóriát kötök

minden makacsul szálfaegyenes vakhiteből. Megcsapolom hozott

energiád, és kis világom - a tűzből gyúrt vízjegyek fiát - melengetem majd veled! 

Értelme így lesz! 

BGJ.2008.06.24.