DEVECSER FELÉ

 

Autóban ültem reggel ötkor,

át a városon, aztán a pálya,

a koraősz félálmos képembe

vágta a tejködöt,

és guvadt szemem, mind a kettő,

hogy az előttem kínlódó

lámpáit lássa.

El is vétettem

a cél felé, vagy két kijáratot.

 

Idáig ennyi, mondanám,

megadta október az alapot!

Ilyen napot kapok ma!

De jött fény, és minden

rosszkedvet elmosott!

Valami trükköt dobott be.

 

Az út: feladat.

Szemem sokszorozta, mint Árgusét:

egy a forgalomra,

egy félig becsukva,

egy rendőrt lesett,

egy meg színeket keresett,

mert volt belőlük szépszámmal,

zöld-sárga-vörösben.

Az ötödik, rádió sávjait kezelte,

hatodik, a cigarettát

-  rossz szokás –

mennyinek vagyok rabja még!

A hetedik, mozgásom elemezte,

legyen pontos váltás,

előzés, és tartsunk féktávot

rendesen!

 

Maradék kilencvenhárom szemem,

mind behunyva,

mind téged látott kedvesem.

 

Így utaztam

és sikerrel célba értem.

BGJ 2007.10.04.