ÁRNY 

 

Miért küldeném én el az árnyat,

ha helye van itt?

Vele visszajárnak

füstös november esték,

emlékek, asztaltól ágyig.

 

Miért küldeném,

ha belevilágít minden ködökbe,

zöldhályogot simít le szemről,

vagy borít rá, kéretlen is?

 

Ugyan miért, ha oly könnyű,

éteri lábbal

járja a padlón a port?

Csöppnyi nyomot se hagy!

Miért, ha csókra nem csábít,

őrületbe se hajt,

csak bejárt útjait lajstromozza?

 

Miért küldeném én el a bárányt,

kezemhez dörgölőzőt?

Csörgő nyakában csendem nem zavarja

és szótlan a szentem,

nem fél se kést, se engem.

 

Szedhetnéd egyszer egy versbe,

mit fülembe súgsz,

merre jársz,

hol van a test, akihez kötődsz,

fényes, nappali világban, árnyam!

Hol osztasz éberen tavaszt

kinek gombolyítasz

életfonalat evilágban?

És mennyi a súlyod a mérlegeken?

 

Nézlek.

Nyugalmat adsz.

Szellemtestedet átminősítem

és megölellek az éjszakában.

Tűröd, hogy fogjon a kar. 

 

Balog Gábor

-csataloo-

2012.03.26.