VERSGYEREK 

Na jó! Írni nem tudok!

Mégis, néhanap

egy-egy gondomat,

(őszbeforduló

félős gondolat)

itt hagyom,

itt marad,

mint hóra tett újszülött.

Züllött világban

kor kegyetlen.

Te sem nagyon

figyelsz se szóra

jóra,

együtt letalpalt

lopott pásztoróra

kéje fontosabb

és a vers-gyerek,

árvaház-fülednek ajtaján

sír, nyekereg.

Tudod, nem tudja

szebben mondani,

lehet, szeretné,

de fázik, fél,

tudata szinte semmi,

és ölelni sem tud

csak szavakkal.

Érthetetlen

oázó-ordítókkal

a fogantatást is átkozókkal

visszahívókkal

elhalókkal

hozzád már el nem jutókkal,

mert a véred.

Belőled született.

Téged üvölt a télbe

vissza,

csöpp arcán fagyban.

A te

véred lucska,

és vár rá csengetés után

portás, inkubátor

kritikus, kurátor

meg polc,

valami ócska könyvtár

hátsó szegletében.

 

Hátrányos helyzetű

holnap lesz

ha felnő.

 

 -csataloo-

BGJ. 2008.06.07.