RÁJÖTTEM 

Szépen kiosonok

a színről, mint a róka,

fojtott tyúkkal pofámban,

utánam toll, meg

megmaradt ketreclakók

kotkodákja,

riadt rikácsolása marad.

Vörösruhás én,

mint a tűz,

reméltem vágyam

„frigyre jut”,

De kérem! Róka?

Tyúkkal?

Akut mellőzés!

Kontrája nem lesz,

bajt el nem űz,

csak felleget hoz,

a hirdetett,

itt-ott százszor leírt

szó: Szerelem. 

Rájöttem,

szónak rangja semmi,

minden érvelésem,

elkésett vetés.

Mögöttem nincs

vagyonba váltható haszon,

hagyom,

szavaimon nevessen

új idő.

Létezésem,

Csak felszakít sebet,

gyógyuló heget,

(i) vartalanít,

kurvára jól megálmodott,

mindig, csak

egyágyra járó

„Ihletet”

másnak ad.

 

Maradok? Kérdezed.

Ejnye tyúkom!

 

BGJ. 2008.06.30.