MINT AZ UJJAM

 

 

A farkas

újra magányos.

Kelta tölgy

lombjavesztett,

inka kövek közt

sorspróbáláskor

ametiszt hideg fénye

fon be lelket.

Megkerült,

szívembe fészkelt

és elrepült

a legutolsó.

Nincs új út!

Korsó, kútra

többé nem indul,

sem szerencsét próbálni

bolondul,

sem szomjat oltani.

Ami idetartozott,

itt maradt,

ami menni készült,

mától elmaradt,

lekörözött,

vagy leszakadt

vad futásban.

Tudásban több

most se lettem,

ültettem,

felneveltem

és leszedtem

egy szál virágot.

Nem volt szabad!

Szavad a csendbe

visszadobban,

csak hangja nincs.

Hozzádút ajtaján

törött kilincs,

kopogtató se sincs.

Lábbal?

Magyarázkodni:

Szeretlek?  Minek?

Mégse rúghatom be!

 

BGj.2008.06.02.