HATVANNÉGY NYARA 

Jaj de jó!

Bal kezemben rádió,

tartom fülemhez,

nyolc kiló,

mert ez táskarádió!

Hatvannégyből!

Elemmel berhált,

sőt fódozott,

minden jó adót

behozott nyugatról,

a kapitalista szektor

összes zenéje ordított

Luxemburgon,

s mi eléje mentünk,

persze füllel,

hogy szabad percen,

szabad zenén, és „Csekén”

szülessünk újjá,

új álomvilágban.

 

Jaj, de jó!

Hatvannégy nyarán

a sarkon,

kölni rendszám!

Márka lenne?

Forintban fizetve

többet adunk,

mint a bank,

és Mein Herr, ha töke kiázott

és elhagyja ezt

a szocszabad világot,

mert várja otthona,

horgászbotra, és bermudára

is van igény!

Idén hagyja már itt!

Nekünk ajándék,

megfizetjük!

Csak pénzt ne kérjen!

 

Jajjjjjj de jó!

Hatvannégy nyarán,

a ráció háttérbe bújt,

valami Marjan beszorult velem

földvári strand mögött

a nádason,

mutatta mi szőrös,

mi nem, és hirtelen

egészen kitisztult minden,

a föld, az ég,

a mások hitét rám tukmáló,

vörösbe bújtatott díszterem,

előadók, velük fújt rigmusok,

a pártkorifeusok,

szabadon nevelt lányai,

és többeknek

bájai kendőzetlenül.

Mert mibe kerül?

Megcsapom, azt no,

bajom lehet mi?

Tán behívnak?

Ott sem marad

majd parlagon

frissen kiépült

férfitudatom,

hisz városit,

semmi protekcióval,

majd tanya-közelbe visznek,

az elitnek ott lesz a nője,

és szeretője lehetek

én is bármelyiknek!

 

Hatvannégy nyarán

megálmodtalak,

hittem, majd eljössz

és vártalak,

nősültem közben ötször,

na jó, nem annyiszor,

de többször,

s most itt vagy,

kedves, későnjövő,

és szeretőnek se vagy rossz,

mert benned a NŐ,

akit

(pár év nem ügy)

képzeltem magamnak,

és balga fejjel, most

elzavarlak, mert sértegetsz. 

 

Te érted ezt?

 

BGJ.2008.06.23.