ELSŐ LÁTOMÁS 

A testtől fél centire csillogó burok,

megfoghatatlan, pazar csillogás,

szellemek fénye. Kiapadhatatlan

forrása napjaidnak, láttatás, mese

álom ébren eladva, titkok,

sugárzó fonalakba fonva,

s a szálak jól összefogva

vastag, vakító maghéjként öveznek..

Glória, nem csak a fej körül.

-  ……. -

Látlak álmaimban

látlak dolgos mindennapjaimban.

Látlak ismerten, ismeretlen

látlak arany szoborban,

világ fölé emelten,

látlak falként: nekikoppan a lelkem,

és kristályüvegben is,

bezárva, mint a szellem,

akinek módja és kedve sincs

hogy üzenjen, él, van

és látható, de csak bennem.

 -csataloo-

BGJ.2007.03.28.

MÁSODIK LÁTOMÁS 

Látlak ünnepnapjaim magányán,

családi körben, és látlak árván,

sohanemlátott’ tengerek vizében

felhőben, égen, sugárban,

látlak bimbózó és elnyílott virágban,

látlak templomok oltárablakában,

máriaüveg mozaikjában, egy egészként,

csupa különbözőből összerakva,

szemhunyorgató fényeddel takarva

valós magad. Látlak elgondolkozón,

könyv fölé hajolva és látlak

-  már mindent kitanulva –

játszani szememben a délibábot.

Látom, hogy óriás és törpe vagy,

látom levetkezett magad tükör előtt,

egyszerre kettő belőled,

látom, a gyöngyként növekvő cseppet

verejtéked születését, -  szeretve engem  -

két melled között.

 -csataloo-

BGJ.2008.07.26.

HARMADIK LÁTOMÁS 

Látom történetünket:

Találkozás, harc,

kudarc, szárnyalás,

és látom azt is

  nem valóság vagy,

csak látomás! 

 

 -csataloo-

BGJ.2008.07.26.