ELMENT HAJÓVAL

 

Ma ivós napom lesz,

éjjel tükörbe néztem.

Elkeserített, mert igazat mondott,

és elfogadtam az igazát.

Foncsoros üveg, lelkembe gázolt

bántani nem akart – tette dolgát,

amúgy meg  - lélektelen.

 

Magával vitte a holdas éj

minden szerelmemet.

 

A hajnal felkeltett korán.

A lány kiről álmaim építettem

felébredt, máshol, másnál,

eszébe nem jutottam,

és jobb is így.

Hajóra ül reggelente

és átmegy a vízen

nem jön vissza délben,

és este sem, csak úszik át

hajnalom ködében

egy másik partra,

tarka, virágos ruhában,

tiszta szívvel.

Nem néz vissza sosem.

Nem integet.

 

A holdas éj bizony megrabolt.

Hitem megfogyott,

és nem várok

semmi visszatérést.

Csak egy ölelés

hiányzik nagyon.

 

Bgj.2007.07.18.