ASSZOCIÁCIÓK

ZÁPOR UTÁN

 

Piros.

Vér az ujjamon.

Utcakövön,

Szülőszobában.

Zászló falon,

tüntető menetben.

Nyári ég alkonyon.

Parancs, hogy mozdulj,

előremenj!

Narancs.

Mézillat, pálmafák,

holland gyarmatok,

Aletta van der Maat,

egy ronggyá olvasott

Áprily a polcon.

Édes, semmi citrom.

Sárga.

Valahogy ezt is elmondom:

ellopott lét, halálmenet,

párom kedvenc virága,

szülés utáni látlelet,

és nárciszokkal pettyezett fű,

telet levedlő barna föld.

Zöld.

Kertem bevetve,

megnyesve fáim,

és manduláim

rózsaszín virágban.

Kohut Vili, ívelve szögletet,

és Flóri, ahogy nevet

egy Dózsa meccs után.

Kék.

Elrontott élet – talán

magasba szálló,

hegytetőn kilátó,

hűvös vizekről mese

szomjuzóknak.

Versbe bújtatott szemek,

sárga szavannán tuaregek,

mecsetek kékben.

Sötétkék.

Indigó. Munkába induló

rongyosok.

Matrózblúz sötétje.

Nyári ég, éjjel,  

- giccs, ha mondom –

tücsökzenével,

sötéten, mint az elmúlás.

Ibolya.

Fenét Ibolya! Eszter és Ilona,

Jovka és minden utódja,

s az élők közül

az egyetlen visszavárt,

akinek nem mondom nevét.

BGJ.2008.01.30.