ÉJBE BALLAGÓ CSEND

Emlékszel? Volt nyár is.

Mezítelen, mi ketten

teraszon.

Szopogatva valami bort.

Közöttünk múlt,

kihagyott időt feledve,

tán csendesen énekelve is.

Emlékszel?

Lesz nyár jövőre is!

Most, télben, meleggel ajándékozott

minket az Isten.

Csak én ülök, messzi nem mezítelen

a teraszon.

Csend van.

Illatos gőzök párolgását

érzem távoli asztalokról.

Afféle fél hidegben

dúdolom:

Semmit nem ér az életem!

Mákonyát máknak,

szagát a fűnek nem keresem.

Bódult karácsony-éjjelembe

sírom a versem, ha az,

és látlak,

látlak ám, te kedves,

mellettem, valamit mesélve,

hittel, remélve,

MINDENT. A nem létezőt,

az időt.

Nekem.

Nem szép az éj.

Szobámban, André Rieu zenél,

össze, meg vissza,

én meg csak azt az egyet hallom,

a második keringőt,

az orosztól.

Te táncoltad nekem-magadnak

egy kastély előtt.

Holnap délelőtt

megcsöröglek.

Vagy nem.

Ki tudja?!

Gábor

20022.12.24. 18:15.