DÜH 

Úgy döntöttem,

hogy sorba rakok

mindent, mit megéltem,

képeit minek őrizem,

és jajkiállítást nyitok

csukott szemhéjak mögött,

csak magamnak,

és befelé fordulok,

és ordítani is befelé fogok,

mert minek zavarnám

sok decibellel

a környezetem.

 

Úgy is döntöttem,

hogy jogomban áll

egyszer, csak így,

nem veszekedve,

sajnálva semmit,

és nem perelve

vissza órát, letűntet,

embert, magától elfutót,

vagy elmenekültet,

pénzt, vagyont,

elmaradt haszont,

kizárva minden létező

anyagi valót,

minden jelent

és összes jövőt,

panaszhangokból

írok szimfóniát.

 

Úgy döntöttem,

hogy ma este,

kedvesem karját

is hagyom

beleölelni a semmibe,

és bájos közeledését

sem veszem észre.

Ma befelé fordulok,

befelé egészen,

és nem kell vacsora és

munkám is félbehagyom,

hogy írjak egy verset,

ha sántát, hát sántát,

de a szerelemről!

 

Ennyi, dühös vagyok!

 

BGJ.2008.06.07.