CSATALOO 

Vén igás,

Elhitted, lehet még

vágtatás,

szüggyel

feszülve szügynek?

Hegynek felfelé?

Nézz  körül,

ez itt a róna!

Mutatóba nincs domb

egy se’!

Ez itt, az este, ilyenkor

futás se sincs,

csak poroszka,

meg sánta láb,

sánta lélek,

kivénhedt izmok,

hályog szemen.

Hiába nyerítesz,

hogy így, meg úgy,

itt-ott versenyen,

sok nagypénzben

megfogadtak,

jutalmul létezésedért

tejes zabot kavartak

árpasörbe,

sőt, ünnepeltek!

Patáid kopottak,

repedtek,

patkót se kapsz,

te vén idétlen,

hóka

kancáról álmodó!

A ménes legel,

rád, kivert,

kiöregedettre

már csikós kutyája

sem figyel,

csak néhány

félálmos bögöly

szív lassú vért

füled mögött.

Május, zsenge,

friss fű is,

boglyába gyűjtve

mind elköltözött,

vár telet.

Itt elkéstél

szívvel szeretni.

Várj kicsit!

A Tejúton majd lehet!

 

 

BGJ.2008.06.17.