A DEPIS

A húszas évei közepén járó nőt a századforduló évében érte brutális támadás, nyári éjszakában, még javában világító panelház ablakszemek között, lakótelepen. A támadás, afféle próbáljuk ki, ez milyen, suhancok támadása volt. Aki a focit, a Fradit, a Simon Tibit ismerte, annak sokat mond, viperával. Két ütés a fejre. A nő atom-, energiabomba. Vérben úszva visszatámadott, megfutamította a támadókat. A látó-szem, nyitott ablakszemek az éjszakában nem törődtek a segélykiáltásaival. Megoldotta. Újpest. Anno.

Orvos, látlelet, majd rendőrség, ahol az együtt érző nyomozónő hallgatta ki. Majd beesett egy fiatalka másik, egy férfi. Belehallgatott a beszélgetésbe, s a vipera szó elhangzásakor a kolléganő asztalfiókjából egy tárgyat húzott elő. Egyetlen mozdulattal, félfordulatot téve a nő felé kivillantotta teljes hosszban. Ilyen volt? -kérdezte.

Vipera volt.

A depresszió innen kezdődött. Gyógyszer, pszichiáter és az élet múlása, évek elpercegése sem segít, időnként beköszön, nyakába ül.

Mesélte. Olyankor magzatpózba gördül, akár két napra is. Kizárta-kizárja a külvilágot, elmúlt sok év elment, vagy létező, élő, fogható emlékeit. Nincs gondolata, csak a helyzet. A támadás sem jut eszébe. Élő szülei, szerettei-szerelmei, elvetélt terhességei, megpróbáltatásai, örömei-kudarcai sem. A jelen sem. Csak a magzatpóz, és az, hogy így biztonságban van. A fákra, bokrokra, a neki életet és megélhetést is biztosító virágok-növényekre sem, csak a magzatpóz magánya-biztonságára.

A napokban éltem át, általa megszenvedőjeként én is a helyzetet, szerencsére az egyik, enyhébb változatot. Szeretem, féltem. A nehéz napokból a kibúvás lehetőségét következetességgel adtam, amióta – régi ismerős – újból életem része lett. Az egyetlen voltam, lettem, mióta ebben tehetem. Ezt hiszem, a következetesség, a szerelem, a féltés, tán magzat-állapotba magam is időnként visszabúvó, azt senkinek be nem valló jogán.

Élj, már nem kicsi lány! Vetkőzz! Vedd le a Nesszosz inget, ha rád dobják a mindennapok! Sok év áll előtted, nem lehetek melletted örökre. Tanulj, kicsi lány, mert tanítalak, s te fogékony vagy a tanulásra! Tanulj és használd fel amit tanultál! Gondolj az erőre, amit adok! Nem kell, hogy mindig eszedben legyen, csak rejtsd el magadban, s ha rád tör a nehezen megkerülhető, akkor vedd elő. Ösztönösen!

Szeretnék boldog új esztendőt kívánni sokféleképpen. Neked, depisnek.

A te négysorosoddal teszem, jobbat-szebbet nem ismerek!

„Kutyába

Ne vegyetek kutyába!

Én veszlek bennetek.

De Te vegyél engem kutyába,

Téged sosem veszlek.

Dépéi, 2022.11.23”

Gábor

2022.12.31. 13:43