A SZÓ ÉLE 

Mint rossz kabátot,

úgy adta rám a távolságot

falnak, betonból,

macskaalomból összegyúrt

mondatokból.

Közben párnánk csücskiben

a vászonba gyűrt szerelem

sikoltott százezer megahertzen,

fülnek hallhatatlanul,

és hirtelen nem maradt

mit tanulni többet,

ötletszinten rekedtek tervek,

ásott vermek lopództak

láb alá-elé, és feléutakra

került határsorompó.

A szó belé, belém szorult,

csak tolult gombócbatelten.

Mit is tehettem volna mást?

Kiköptem. 

Azon az esten öltünk.

Mi, ketten.

 -csataloo-

BGJ.2008.08.07.