ZÁRSZÁMADÁS

Kár, hogy az értelem

kevés volt bennem.

Ágon levél leng

még fogja kocsánya,

ragaszkodna. Magányba,

röptébe, szárnyalásba

társtalan miért

vinné a vágya?

Itt még tartozik….

Anyjához, a fához.

Bedolgozóként földhözkötötthöz,

életadó tavaszi rügyhöz, miből kinőtt.

Társas magányban telt tavasz,

és jó volt egyívásúakkal

ringatózni szélben….

Nyári nap ismerősként köszönt,

ígért szerelmet. Időnként

hideg vízözönt zúdított

nyakába némi felhő?….

Levél. Ivartalan,

nem termő, csak munkás, esendő?

Láthatatlan egy, a lomb között…

Hiába vágyak, hiába társak,

egyazon ágon együtt pusmogón.

Elmúlt egy élet.

Szélben ringatón mesélt meséket

süket füleknek.

A fagy kése vár metszeni

az ág fokán a maradékot.

Este lesz, szokásos. Hideg.

Élek e még?

Felkelek holnap is

nélküled dicsérni

Isten szép világát?

Balog Gábor

-csataloo-

2022.12.11. 19:30