KÁVÉHÁZ

 

Ma nincs kedvem írni verset.

Eszembe jut hányszor

kizsebeltek

szép mondatok.

Mögöttük nem maradt,

csak hiány.

Utca másik oldalán

egy lány…

Na jó, lánynak koros,

ugye nem ildomos

ilyet se látni, se mondani…

Lány billeg, szoknya lebben

és ebben a képben

ott jövendő bukásom.

Mallorca, Bibione,

téli nyaralásom pénztelen

no persze fejben, mert oda?

Zsebből? Szárnya nincs,

el nem jutok!

Kukán, annyi okos között

valamit mégis tudok.

Vonzom magamhoz

az ellenem vétkezőket.

 

Csöppnyi nő. Két kávé.

Jól elandalít. Haján igazít,

sandít bukszára, fizetésre és jóelőre

tudhatom,

ha bátorítom,

kopott nyóckeres gangokon

röhög majd a futtató.

Nőbefektető.

Csak álom,

hogy társam megtalálom….

 

-csataloo-

BGJ.2008.10.02.