JELENTÉSEK KÖNYVE XXVIII.

TÖRPE PILÁTUS KÖNNYŰ SÉTÁJA HOLDVIZEKBEN

Mondd, Uram,

mitől a késztetés, hogy leboruljak,

ha számtalan Tíz Parancsolatod

közül, csak alig, csak páratlan pár,

csak felejthetetlen első, második,

meg áthallásosan

a harmadik

követeli?

Mitől vagyok más, mint

Koránod hívője,

tao hirdetője, mitől más, mint a többi,

sámánfióka dzsungelekben,

ha téged imádlak, és betartom

összes emberkézre utaló

intő szavad?

Uram! Miért hagytál engem élni?

Boldogságaimban,

bánataimban fürödni változó napjaiddal?

Miért táncoltam inkább rókatáncot,

tettem oltárodra szerzett, eldobott,

át-meg átértékelt

ember-románcot?,

Nem hagyhattad volna-vón'

Flatley cipőjével

kikopogni a halleluját?

Miféle kórt, mágiát bocsát rám az éjjel,

ha eldobott, s tán addig is

fölösleges reménnyel

leszámolok, s eleresztem kezed,

kedvesem kezét,

nem esem térdre,

nem könyörgök,

se vér, sem egyéb áldozatot

még érted sem teszek?

Csak úgy,

ahogy jöttem, kaptam életet akaratlan,

magamból, magamtól,

darabokra hulló teremtésed paródiájából

elmegyek?

Uram, szűk az agy!

Már nem fér bé új tudás,

s a réginek alig maradt helye!

Miben keresselek, kutassak még,

hogy lássam is

elvetélt,

velem-tervedben a jót, a rációt?

Járjak el búcsúzónak tangót?

Lépjek felhődre könnynek? Minek?

Hogy sós ízzel számban,

esőcsepp,

leessek, s pusztítsam mások hitét tebenned?

Legyek virágmagod?

Tüzed legyek?

Úgy leljem meg lényeged?

Mondd, mit tegyek,

hogy öleljelek, s legyinthessek is?

Karácsonyod,

kereszted rakod nyakamba megint.

Ember-fejemben

csak visszanézés, meg gyertyaszag.

illat, ha tetszik, natúr.

Rólad terjesztik, mindent tudó vagy!

Mondd, mit rontottunk el?

Mi ketten, Nagyúr?

Balog Gábor

-csataloo-

2022.12.17. 6:39