HANGOK

Fél három.

Odakünn, az éjszakában

kicsiny madárka,

fülemüle torka csattog.

Szórja a trilláit a téren,

már zöldbe fordult lombok alatt,

és odafenn, a kilencediken

nyitott az ablak,

még működő radiátor-meleg,

és pézsmaszag úszik ki rajta,

álmos-vastagon.

Kihallatszik a dobverés is,

a fitymacsattogás,

két test egymáshoz csapódása,

két combköze egymáshoz ütése,

ütemesen.

Ilyen a szerelem.

A hajnal oly messze még,

és oly szép a kétféle hang!

Oly megfejthetetlen,

ahogy ketten, a szerzők,

ismeretlenek,

újpesti parkban, park felett,

A Kis éji zenéből

írják kottapettyekbe

az Örömódát.

Meg nem hallja senki,

csak az éberen alvó világ!

A küszöbön, várakozó,

a május!

A születés-újjászületés ura

és a halál, az éj, is,

ilyenkor szégyenlősen,

eltakarják arcuk a sötétben.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.03.09.5:28