Halott a barát

Ahogy lelke oldja földtől
az eget, úgy ahogyan az üvöltő
szél önnön hangjától megborzong,
s távolba néz,

Úgy zeng, búg, zörög az olajfa,
Rabig hallatja hangját, s bús
Echó zengi vissza rád:
halott a barát.

Nagypál István (sbpaul verse)

                      SIMORADIK GYURI

 

Elment a barátom. A mindössze négy közül – ti többiek bocsássatok meg – az egy, a legkedvesebb. 

A jó feleség, a csodálatos társ, a gondos anya hívott zokogva, hogy megtörtént, a sors újabb fricskát dobott elénk, hisz mit neki, hogy hülye, idétlen játékaival bánatba dönt szívet, elvesz mindigélt hitet, csak játszik. Játszik szép, életekkel. 

Váratlan hirtelenséggel, érthetetlenül és megmagyarázhatatlanul, szükségtelenül elment a Barátom, Simoradik Gyuri! 

Micsoda srác volt! Mennyire szerettem!

A nyolcvanas évek második felében kínálta akkori főnököm: „Nézd meg, újfelvételes, kell-e neked?” 

Megnéztem. Sugárzó tiszta arc, csöpp mosoly mindig a szája széliben, tudás a fejben, jól asztalratetten. Talpraesett. Mérnök, friss házas, új életet kezd, és láthatón tudja, mit is akar. Naná, hogy két kézzel nyúltam utána! 

Másnap bejött. Új - első munkahely. Én meg, amilyen lökött vagyok, rögtön mélyvízbe! Élesben tárgyalás! A nyitó mondatok után rá testáltam a szót.  Bomba robbant! Azt addig magabiztos, szinte mindentudó kisember elkezdett dadogni. Csúnyán ám! Alig érthetőn! A helyzetet mentve a szót visszavettem, s arra gondoltam: „Na, Balog, bevásároltunk!” 

Aztán megbeszéltük. Tudtam, az én hibám a kezdés. S a sors ezerszer bizonyította annyi éven át: „Bevásároltam, bizony! Szignó nélküli tóthkovácskettő vásznat, ami alatt eredeti Lotz, Munkácsy, tizenöt Piacsek bácsi, messzi cédrusok Csontváritól, mind-mind egy vásznon! – s megkaptam barátnak!!!” 

Zseniális feje volt, s ez olyasmivel ötvöződött, ami ritkaság! Dolgozni is szeretett. Nem ész nélkül, végiggondolva minden fázisát a ténykedésnek, mérlegelve kockázatot és meghozva döntést – sosem hibásat. Örömmel láttam valódi felnövését, az otthonteremtést, az első, a második gyermek érkezését, s a boldogságot, ami sugárzott róla: Vagyok magam, és élek értetek! 

Nehéz időkben jó humorral, tiszta fejjel élt. Sosem félt semmi jövőtől! Tudta helyét, tudta irányát, irányítását a holnapoknak és ember maradt. Ember minden ténykedésben. 

Szerettem. Szerettük párommal, szerettük őt és családját, mert kivételes volt. Szeretnivaló! 

Gyurkám!

Az összes lassan mondott és összes elhadart mondatod itt van fülemben! Visszacseng! Nekem, itt maradsz! Sajnálom, ha tudhatom a sorsot előre, lehet, ki tudja, tán cserélek veled. Mindegy- ehhez már késő! 

Majd őrizlek tovább, míg élek, meg őriz majd kisebbik fiam, leltározva gyermekkora emlékeiben az asztalra rakott italokat: „Jóska bácsi sjöre, Gyuji bácsi sjöre…………” 

Én földöntúli találkozásokban, csak félve hiszek. Mindegy hogy alakul, de tudom, találkozok még veled! 

Barátod

Balog Gábor