FÜSTSZOBRÁSZ

 

Csak eső csepeg,

gyűlnek a könnyek, ágon,

barnul hullt levél,

mindent és minden áron

fel akar falni az őszutó.

 

Csak falak adnak ma támaszt,

hideg, amit a kályha áraszt,

fehér folt maradt kép helyén,

gondolkodhat életén,

kiben maradt még erő.

 

Csak be kéne vallanod: hiányzom,

szólnom kéne, hogy fázom,

tüzet rakni ázott avarból,

meggyúrni szobrodat füstből-fagyból

de levágtad mindkét kezem.

 

 

-csataloo-

BGJ.2008.0928.