CSENDES PANASZ

 

 

Lassan megszokom,

hogy mesélek,

mese, hisz ebben élek,

a léleknek hitt

belső harmónia

csak ragacs maradt,

kötődni nincs mihez.

 

Az összetartozók

összenőttek,

belőlem fakadtak

vissza sem néztek,

úgy mentek el.

 

MENE, TEKEL.

Megmérettettem, bizony!

A rostán fennmaradtam,

belőlem nem lesz kenyér.

Papírhúszast sem ér

tudásom és nem maradt

egyetlen végnyi vászon

leplezni pőreségemet.

 

Nagy a hideg. Fázom.

És mesélek.

BGJ 2007.12.21.