BELLIS PERENNIS

A hajnali fél négy is messze még. Átizzadt éjszaka után ugyan lopás-e, ha kezemben parasztbicskával, gyermekkorom medveölőjére hajassal, virágot szedni indulok, hidegben, nejlonszatyorral, alulkuplungos fehér kutyával, Kamcsatka.dresszben?

Utcák. Közterület. A házak előtt nyíratlan, zöld a fű. A fűben, a sok, zöld élet-ígéret között kedvencem, a kiirthatatlan. Bellis perennis. Százszorszép.

Nekem tövestül kell! Csak egy-egy tő minden öt ház elől, szinte láthatatlan, apró sebet hagyva gyökerestül kivett maga után a zöldben. Bánni fogja, észreveszi majd hiányát a nem is gazda, a zöld mögötti házlakó?

Nem!

Lopás? Tán az.

Nem érdekel!

Mindössze húsz tő kell. Mindössze száz háznyi a hajnali portya, míg mindet beszerzem. Időnként le is térdelek, a térdem beleropog, de szükségem van rájuk!

Sajátjaim, a Duna mellől telepítettek, harminckét évvel ezelőtt hasonló módon beszerzettek, pesti kertemben kiritkultak az évek során. Kell a friss génanyag, kell a pótlás! Tán tolvajként segítek nekik, hogy bárki virágaiként, további harminc évre, új helyen megmaradjanak!

Maga a növényke – gaz. Mondd szebben? Mondd – vadvirág! A leglazább homokon is megmarad, ha a homokot legalább rendszeres reggeli pára járja! Annyi elég neki! Szaporodik, terjed, s ha, az őt rejtő füvet a gazda nyírja gyakran, akkor nem csak tőről, de szétszórt magokról is.

Bellis perennis, dúdolom magamban szép nevét.

Tegnap átpiacoztam a délelőttöt, időt, a vizekbe fulladni készülő telet idén is velem temető felemmel, a nővel. A vidéki kisváros „nagypiaca”, a prénteki, mert err-betűs nap a préntek, a legszebb err-betűs, a nagyvárosi bőséghez szokott szemnek kiábrándítóan foghíjas, kicsi.

Az árú, a répa, zeller, még mosatlan, földes, a gyökér belesárgult a nedves, a máig csak ott, akkor megindult, olvadó havat is adó télbe. Bőség csak fazék, meg lábasárusokból van, sok gyári szeméttel. Bonyhádi fazék egy, de egy sem. Művirág két helyen, gyenge húsárú-felhozatal, de csodaképp akadt lóbab, „virág-bab” a szombati böjtös, füstölt tarja másfél kilójával betervezett babgulyásába.

Az egyik sarokban virágárus. Három csokor celofánba csomagolt gerberával. Vörös, cirmosan sárga, és fehér.

Hogy a százszorszép, kérdeztem, hogy nevessen mindenki, s a vörös hármast a vágott virágot mindig sajnáló kedvesnek megvettem.

Elmúlt egy év.

Megint.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.01.28. 5:02. Hazaút előtt.