BARÁTOMNAK 

Azt mondod

szép volt az este,

mert megfürödtél a szeretetben,

mert érezhető, sőt fogható volt

hogy a barátság sokat ér.

Biztatás. Kenyér.

Nekem is öntöttél mosdóvizet,

adtál szappant,

hogy tudjad, tiszta leszek

a mosdás után.

Talán leszek.

Ha nem, majd öntök garatra

szenteltvizet, elkérem

anyósom söprűjét,

hogy lovagoljak egyet,

vagy jegyet veszek

vadkanként Walpurgis éjre,

Szamárhegyen.

 

Végtelen türelmemben

fenyőmre titokban kötött

vörös hajszálait átszereltem

a vadrózsára, s most a bogyók

tőlük kapják a színt.

Csak fricska tőlem a jó halálnak.

Ha rámtalálnak emlékeim,

hiszek olyankor a mágiának.

Ha kínt akar osztani,

hadd osszon, majd nem iszom

csipketéét.

Rám kivont karddal

vigyáz  fenn Gábriel!

Sötétség nem győzi le.

És a Fény se!

Igazad van:

Szép volt az este,

s jó a beszélgetés, öröm.

A barátságot, köszönöm!

 

-csataloo-

BGJ.2008.09.24.