FENN

Már semmi

kizökkenteni nem tud belőle!

A kor magánya: Fabulon!

(??????)

Hajé? Zaubertonom!

(!!!!!!!)

Álommal ébredek,

maradok ébren,

és nincs ír semmi sebekre,

ha azok már rég hegek,

bőrömbe égetettek.

Egykor bejárt hegyek,

lankák,

és völgyek közöttük, alant.

Dalom ma már csak dúdolom.

Félve azt is,

csupán befelé hallhatón,

homlok mögött.

Fény játszik,

fest szivárványt nekem.

Összetett fény.

A messzeségben, nem is létező,

fehér falra ír szép,

eres kezével melankóliát,

fehér,

magában életét elsírni készülő

lófejet.

Balog Gábor

-csataloo-

2023. 03.05. 6:01