A MADÁRJÓS

A mélypont még kicsit odébb van.

Másfél, vagy két napra innen.

Lassú, öreges hóesésben,

alig betakarva még a kertet.

Halott a telefon,

halott a táj az ajtón túl,

halott a bennem mocorka élet,

a ma, meg a holnap is talán.

Vastag por alussza

éjszakáját a lámpán.

Mellettem.

Sötétben teszi.

Kinn, a második sarkon,

a buszmegálló körbejárja a játszóteret,

hogy az első járat érkezése előtt

lazítson becsomósodott izmain,

és viselje tiszttel

a rá rótt feladatot utána.

Egész nap.

Alulkuplungos kutyám

fehéren vezekli az én bűneim,

ég felé csapott négy lábbal

várja a fényt.

A madárjós, bennem, nagy,

koronás darvakról álmodik,

éberen,

amik már rég,

réges-rég elrepültek.

Szerelmes vagyok.

-loo-

2021.12.26. 3:51