SZIGET

Oly szép a kertem!

Nekem!

Kertész, tanult, tán fikázná buja összevisszaságát. Harminc év alatt szabálymentesen kialakított szélvédő, árnyadó lombjait az egymás mellé került szilvának, erdei fenyőnek, szelídgesztenyének, a lombkerítésnek alattuk orgonából, madárbirsből, s joggal tehetné, tán igaza is lenne-lehetne! De nekem nagyon szép!

Szép az ócska, erőtlen homokos talajba plántált, épp most látható, virágzó, vagy virágozni készülő vegyesfelvágottja több tucatnyi tudatosan beültetett dísz- és gyomnövénynek.

Ők, így együtt, babérfácskástul, ausztrál Kefebácsistul, harangvirágosan a városi és a mezei, falusi, paraszt énjeim egy asztalhoz, beszélgetésre egymáshoz ültetése. Vadrózsa ernyő, viharlámpával ágai között bújtat kerti széket, ahová én is beülhetek, leshetem, ahogy tavalyi karácsonyom Luca-búzája sárgul, kezdi lehajtani kalászos fejét.

Ők a KERTEM, a CSENDEM, a BÉKÉM mellettem, velem eltűnő, eltrappoló világban. Ők a szerelmem szép haja, kedves alakja, okos feje, értő tudása is. Ők a ráncok , a redők az arcomon, a belőlem elfogyó izom, a hátfájásaim becsípett gerinc-ideg miatt.

Ők, meg én teremtettem lakhelyet hat pár madárnak. Már szárnyra kelt fiókák mutatják büszkén maguk nekem, kelő hajnalokkal.

Szeretlek, kertem!

Robinsonod!

Balog Gábor

-csataloo-

2022.06.26. 5:20