UKRÁN ANZIX - FALUN

Gyérülő hajamon még végigsimít

a hárslevél,

ahogy a kapun kilépek.

Avara gyűlik naponta fáimnak

az udvaron.

A Hold, mint a nyár,

újra elfogyóban,

vadrózsa-bogyóban érik a szín,

s érett dió már

nagyokat koppan estével

furgon platóján.

Költő, távoli kor, táj szülötte

már verset fogalmaz kedvesének

a nászút előtt.

Az erdő mellett, a kék páraködben

karcsúláb lovak legelnek,

halk harsanással harmatos füvet.

A lajtoskocsiban érik a kvasz,

s a baromfiudvar réme,

róka gondolkodik a lécek mögött,

hagyja, vagy vigye

az ébresztőóra kakast,

szedjen-e friss tojást.

Hajnal-kisasszony kezeit kitárja,

várja a keleti fényt,

beleszippant a levegőbe.

A harmadik házból, a falut belepve,

frissen sült kenyér illata terjeng.

Életre ébredtünk, megint.

Tart. Igen, tart a háború!

Balog Gábor

-csataloo-

2022.11.26.