ÖSSZEFOGLALÓ 2

ADALÉKOK EGY PERHEZ

BESZÉLGETÉS A PATAKKAL 4

Édes kicsi Patakom!

Kiadott, kiadós ebéd után, amit a gyerek kapott s közben én nem ettem, két kemény órát katalogizáltam a CD-imet. Igyekeztem az adott szónak feléd megfelelni, de ez több is volt annál. Fárasztó, lélekölő munka is. A be- és megvizsgáltakból három kuka, egy eltörve kuka, és nyolc, ami már katalogizáltan megtartásra ítélt. A feliratokból látszik, mi van a lemezen, a lemez felöleli a már számítógépes életem egy-egy szakaszát, szöveggel, képekkel. Maradt még négyszer-ennyi, de mára elég belőlük, nem bírom tovább.

A legszebb képek talán a kisfiamról és régi kutya kiskoráról valók, no meg a tájak, tájképek, virágok, mint Te vagy. A többi munka, itt-ott és visszatérőn klf. ficsák, munkatársak, stb.

Csodapatakom, szépem! Beszéltünk dél körül. Fájt és megnyugtatott. Fájt, hogy szokás szerint hű vagyok magamhoz, ergo hülye, és megnyugtatott, hogy gondolsz rám.

Mai beszélgetésünk vége felé nekem szegezted a kérdést, de úgy, hogy mondtad is rögtön, a választ tudod: Én mit szeretnék, azt, hogy velem legyél egész nap, vagy azt, hogy velem aludj minden nap? Az adott, prompt választ nem csak megismételni szeretném! Akarom, hogy nyoma is legyen, írásban, örökre.

Természetes, hogy szerelmes ember mindkettőt szeretné, mindkettőért remeg. Én se másképp, kezdve azt a vágyat rég elmúlt tegnapoktól, érezve ezt ma és holnap is, míg csak élek. A szerelem ilyen. Az én szerelmem, amiről pedig tudom, hogy első-utolsó, százezerszer is ilyen.

Ugyanakkor egy helyzet adott, amit kezelni kell. A kötödéseid helyhez, tulajdonhoz és annak biztonságához, emberekhez, környezethez, létező élettársinak is mondható viszonyhoz tartalomfüggetlenül, kutyához, nevelt növényekhez, álmokhoz is.

A munkád, a pénzkereső tevékenységed sok éves bázisa, kiindulópontja. Felfogom ám azzal a csöpp, önző szerelmes agyammal, hogy gyökeres változást óvatlanul, meggondolatlanul előidézni nem szabad, mert úgy járok vele, mint életem első talpas, gyökeres fenyőjével karácsonykor. A durván kitépett, vágott fő-gyökerekkel a fa az életképességét veszítette el, s belehalt a traumába.

Naná, hogy fáj minden pillanat, amikor az új berendezésű nagyszobában az üres olvasóágyadra nézek! Naná, hogy kéne a vén faroknak, kéjenc szerelmes magamnak, hogy lássam minden pillanatban a Patak-nőt, a Téged, Te, Te!!!

Naná, hogy kéne a minden éjszakád mellettem! Hogy érinthesselek álmom közepében is, és tudjam, nem a levegőt, a nincset markolom!

És tudom, azzal a még maradék eszemmel, hogy közeli megvalósulású álom ugyan, de még korai mindent egyszerre kívánni. Megijesztenélek, kiszakítanálak labilis biztonságérzetedből! Én kényszerítenélek magzatpózba, ami akkor is megengedhetetlen, ha ki is varázsolhatlak abból szerelemmel, szeretettel, simogatással, minden hajnalon és estén, tested, arcod ezernyi csókkal beborítva, szerelmesem!

Várok, megértek mindent.

Nem féltékenység dolgozik bennem. Én úgy élek, ahogy láttad, tudod, hiszed már magad is. Egyenesen. Vízjegyű vodkabarát, én a tiszta vizet hiszem, abban fürdök, amiatt lehettél Te az én kicsi csodám, a Patakom, az örök élet vize, mint a legszebb mesékben. Csak megjegyzem, bár talán nem kéne, a vodka is víz, tüzes víz, galambom!

A megélhetésed és az álmaid féltése az, ami kötelezővé teszi, hogy gondolkodás nélkül fogadjak el egy olyan helyzetet, ami messze nem optimális, de szükséges talán még bizonyos időre. NEKED! Azért, hogy kibírva azt, letisztult képletekkel, lehessek NEKED, s magamnak is az aki lenni szeretnék. Társ, férj, rossz szerető, szerelmes ember, amíg csak élek. Talán sok évre.

A panasz szavai, a befelé fordulásaim a hiányodban gyökereznek. Ahogy mondják, tudod, aki már látta egyszer Jeruzsálemet, a Kábát, vagy India arcát, az el nem felejti sosem! Abban mindig élni fog valami misztikus vonzódás a kezében tartott emlék magasztosságához, szentségéhez. Hozzád, a mi esetünkben.

Hiányzik a hosszú és tőled idődet rabló beszélgetések mellett az időnkénti ösztönös bejelentkezés, hogy vagyok, szeretlek, nyugi, s aztán a lecsapott telefon. Igen a lecsapott telefon, mert akad dolgod, ami éppen megoldásra vár, amiben benne vagy, amit megszakítani nem szabad, amiből a szerelmes, hosszú beszélgetés nem rabolhat időt!

Na aztán itt félre ne érts ám! Nehogy vége legyen egyszer, s mindenkorra a beszélgetéseinknek, a hosszúaknak! Hisz azoknak minden perce, szava a Te forrásvized, amit inni küldesz, adsz távolból. Friss, üde víz, amiben megmoshatom a ráncos arcom, hang aminek zenéje fülemben él, amit álmomban is hallok, és öröm is, nem csak a hiány megtestesülése!

Nem tehetem, nem kérhetem, hogy újabb terheket vegyél válladra értem – miattam. Valójában nem várhatom, hogy spontán rám csörögsz, csupán egy választalan pár másodpercre. De jól esne, nagyon.

Sokat gondolkodtam azon, vajon falakat romboló, örök pusztító vagyok, vagy építő? Mi a baj velem, a szerelem-felfogásommal, a totális összetartozás vággyal, ami egyértelműen, minden magán-elemzésem szerint bennem domináns. Tiszta és egyértelmű, mégis – s magam is látom – mennyire riasztó!

Talán azért lenne ez így, mert belefeledkeztem a háttérzenémbe, most épp a Pink Floyd, Wall-jába? Dallamosabbat kellene betennem helyette? Az auszi Peter Paul and Mary Leaving on a Jet-plane-jét, amiben szerelmesen jéggyűrűt ígérek, ha majd visszatérek? Lehet ez is egy megoldás!

A kutya olyannyira belefáradt a melegítőalsóm nyalogatásába, hogy már felugrani az utolsó kicsapatása után mellém a fotelbe nem akar. Alszik a lábam mellett a parkettán, kimerülten.

Én meg veszem a botor-bátorságot és rád csörgök, hogy fel- és elolvassam ezt.

Szeretlek Patakom, Szeretlek

Gábor

2022-01-21.18:06.

Beveszem az első esti gyógyszert....Visszaolvastam amit leírtam oda sem figyelve hibákra. Fehér hollókat találtam csupán. Befeketítettem őket.

Perelsz

Halottat tudsz perelni, Patakom? Ráugorhatsz, kipróbálhatod, de minden írásom büntetlenül ott lesz a neten. mert szépek az írások. Mert rólad beszélnek, nevesítetlenül, néha hibákkal abban. Korrigálni nem lesz időm.

Perelj!

Kit?

A METZTELEN NAP

Elterzett „meztelen napunk” úgy kezdődött, hogy felöltöztem.

Épp a telet látogattuk Délen. Épp úgy, mint egy éve, a hó eleredt. Vizes kásás, apró, de sűrű pihékben kezdte befedni a már megújuló füvet, bokrokat, utcát, autót háztetőket.

Éjjeli négykor.

A terv hiányosságokra épült. Ki nem számíthattuk előre, hogy a szoba, ahol az éjszaka telt, kicsit hidegebb volt mint reméltük. Igazi kezdéshez le kellett volna venni dupla pizsamát, fürdőköpenyt. Felöltözni, lesni baglyot és éjjeli portyán a házimacskát könnyebben kivitelezhető volt. Kutyát sétáltatni meg végképp nem lehetett mezítelen. A nüansznyi tévedést a tervezésben a kedves is dupla ruhát húzva helyesbítette, rá bolyhos, meleg köpenyben itta a forró gyömbérteáját és a kávét.

A délelőtt csobbanás meleg gyógyvizekben elmaradt. A csábos selyemköpeny, piros, új szerzemény avatása is. Piacra mentünk bableves ügyekben, egy másik terv szerint. Hóesésben és vastag ruhákban. A kinti hideg után majd két órányi TV, meg Fejes Endre retró, nyomtatottan, aztán újra a burokbővítés, ebéd valami olaszos nevű, echte szecsuáni levest és egyben sült csülköt rittyenteni képes, kifejezetten hangulatos, barátságos kiszolgálást is adó étteremben. Új felfedezés, megérte betérni.

Lábunkban az eltelt napok számolatlan kilométereivel újra „haza”, a szállásra, s közben éreztem, fáj, ha levegőt veszek. Érkezés után be lettem parancsolva a forró zuhany alá, mezítelen. Elvégre meztelen nap volt, megtervezetten.

Utána?

Hat réteg ruha, takaró, kutya hónalj alatt hófehéren és a Fejest rendületlenül olvasó nő. Tőle forró tea. Indulás, gyógyvízben csobbanásra letiltva.

Elfogadtam.

Benyomott Algopyrin, törten, mint a köret, a krumpli, az ebéd csülke mellett, feldobott!

Gondoltam, ideje tenni magamért valamit. Beöltözés Kamcsatka-dresszbe, s irány a közeli bolt, erőleves kockákért, test- és lélekháztartást javító gyógyszerpótlékként.

Mindössze két perccel késtem le a zárórát. Csupán helyettesítő megoldás volt a szálláshely éttermében beszerzett két adag bableves. Aznap este csak az volt.

A perverzitásért nem rajongok, így leszűrten kértem. Csak a levet. „Otthon” (a konyhabejárón ki- és áteresztve) felforraltam, megborsoztam kicsit, s beszürcsöltem, mint szebb napjaimban a vodkát.

A kedves arc meghallgatta a beszerzés-történetet, együtt is érzett a szürcsöléssel, s visszadugta szép fejét Fejes Endre Pék Máriájába.

A levegőt már könnyebben vettem. Azt, hogy ma sem visz el az ördög, már tudtam akkor, amikor némi tatárbifszteket befaltam, nyers uborkával.

Szép a mezítelenség, állapítottuk meg ketten, elalvás előtt!

Balog Gábor

-csataloo-

2023.11.27. 22:00ÖSSZEFOGLALÓ 2

ADALÉKOK EGY PERHEZ

BESZÉLGETÉS A PATAKKAL 4

Édes kicsi patakom!

Kiadott, kiadós ebéd után, amit a gyerek kapott s közben én nem ettem, két kemény órát katalogizáltam a CD-imet. Igyekeztem az adott szónak feléd megfelelni, de ez több is volt annál. Fárasztó, lélekölő munka is. A be- és megvizsgáltakból három kuka, egy eltörve kuka, és nyolc, ami már katalogizáltan megtartásra ítélt. A feliratokból látszik, mi van a lemezen, a lemez felöleli a már számítógépes életem egy-egy szakaszát, szöveggel, képekkel. Maradt még négyszer-ennyi, de mára elég belőlük, nem bírom tovább.

A legszebb képek talán a kisfiamról és régi kutya kiskoráról valók, no meg a tájak, tájképek, virágok, mint Te vagy. A többi munka, itt-ott és visszatérőn klf. ficsák, munkatársak, stb.

Csodapatakom, szépem! Beszéltünk dél körül. Fájt és megnyugtatott. Fájt, hogy szokás szerint hű vagyok magamhoz, ergo hülye, és megnyugtatott, hogy gondolsz rám.

Mai beszélgetésünk vége felé nekem szegezted a kérdést, de úgy, hogy mondtad is rögtön, a választ tudod: Én mit szeretnék, azt, hogy velem legyél egész nap, vagy azt, hogy velem aludj minden nap? Az adott, prompt választ nem csak megismételni szeretném! Akarom, hogy nyoma is legyen, írásban, örökre.

Természetes, hogy szerelmes ember mindkettőt szeretné, mindkettőért remeg. Én se másképp, kezdve azt a vágyat rég elmúlt tegnapoktól, érezve ezt ma és holnap is, míg csak élek. A szerelem ilyen. Az én szerelmem, amiről pedig tudom, hogy első-utolsó, százezerszer is ilyen.

Ugyanakkor egy helyzet adott, amit kezelni kell. A kötödéseid helyhez, tulajdonhoz és annak biztonságához, emberekhez, környezethez, létező élettársinak is mondható viszonyhoz tartalomfüggetlenül, kutyához, nevelt növényekhez, álmokhoz is.

A munkád, a pénzkereső tevékenységed sok éves bázisa, kiindulópontja. Felfogom ám azzal a csöpp, önző szerelmes agyammal, hogy gyökeres változást óvatlanul, meggondolatlanul előidézni nem szabad, mert úgy járok vele, mint életem első talpas, gyökeres fenyőjével karácsonykor. A durván kitépett, vágott fő-gyökerekkel a fa az életképességét veszítette el, s belehalt a traumába.

Naná, hogy fáj minden pillanat, amikor az új berendezésű nagyszobában az üres olvasóágyadra nézek! Naná, hogy kéne a vén faroknak, kéjenc szerelmes magamnak, hogy lássam minden pillanatban a Patak-nőt, a Téged, Te, Te!!!

Naná, hogy kéne a minden éjszakád mellettem! Hogy érinthesselek álmom közepében is, és tudjam, nem a levegőt, a nincset markolom!

És tudom, azzal a még maradék eszemmel, hogy közeli megvalósulású álom ugyan, de még korai mindent egyszerre kívánni. Megijesztenélek, kiszakítanálak labilis biztonságérzetedből! Én kényszerítenélek magzatpózba, ami akkor is megengedhetetlen, ha ki is varázsolhatlak abból szerelemmel, szeretettel, simogatással, minden hajnalon és estén, tested, arcod ezernyi csókkal beborítva, szerelmesem!

Várok, megértek mindent.

Nem féltékenység dolgozik bennem. Én úgy élek, ahogy láttad, tudod, hiszed már magad is. Egyenesen. Vízjegyű vodkabarát, én a tiszta vizet hiszem, abban fürdök, amiatt lehettél Te az én kicsi csodám, a Patakom, az örök élet vize, mint a legszebb mesékben. Csak megjegyzem, bár talán nem kéne, a vodka is víz, tüzes víz, galambom!

A megélhetésed és az álmaid féltése az, ami kötelezővé teszi, hogy gondolkodás nélkül fogadjak el egy olyan helyzetet, ami messze nem optimális, de szükséges talán még bizonyos időre. NEKED! Azért, hogy kibírva azt, letisztult képletekkel, lehessek NEKED, s magamnak is az aki lenni szeretnék. Társ, férj, rossz szerető, szerelmes ember, amíg csak élek. Talán sok évre.

A panasz szavai, a befelé fordulásaim a hiányodban gyökereznek. Ahogy mondják, tudod, aki már látta egyszer Jeruzsálemet, a Kábát, vagy India arcát, az el nem felejti sosem! Abban mindig élni fog valami misztikus vonzódás a kezében tartott emlék magasztosságához, szentségéhez. Hozzád, a mi esetünkben.

Hiányzik a hosszú és tőled idődet rabló beszélgetések mellett az időnkénti ösztönös bejelentkezés, hogy vagyok, szeretlek, nyugi, s aztán a lecsapott telefon. Igen a lecsapott telefon, mert akad dolgod, ami éppen megoldásra vár, amiben benne vagy, amit megszakítani nem szabad, amiből a szerelmes, hosszú beszélgetés nem rabolhat időt!

Na aztán itt félre ne érts ám! Nehogy vége legyen egyszer, s mindenkorra a beszélgetéseinknek, a hosszúaknak! Hisz azoknak minden perce, szava a Te forrásvized, amit inni küldesz, adsz távolból. Friss, üde víz, amiben megmoshatom a ráncos arcom, hang aminek zenéje fülemben él, amit álmomban is hallok, és öröm is, nem csak a hiány megtestesülése!

Nem tehetem, nem kérhetem, hogy újabb terheket vegyél válladra értem – miattam. Valójában nem várhatom, hogy spontán rám csörögsz, csupán egy választalan pár másodpercre. De jól esne, nagyon.

Sokat gondolkodtam azon, vajon falakat romboló, örök pusztító vagyok, vagy építő? Mi a baj velem, a szerelem-felfogásommal, a totális összetartozás vággyal, ami egyértelműen, minden magán-elemzésem szerint bennem domináns. Tiszta és egyértelmű, mégis – s magam is látom – mennyire riasztó!

Talán azért lenne ez így, mert belefeledkeztem a háttérzenémbe, most épp a Pink Floyd, Wall-jába? Dallamosabbat kellene betennem helyette? Az auszi Peter Paul and Mary Leaving on a Jet-plane-jét, amiben szerelmesen jéggyűrűt ígérek, ha majd visszatérek? Lehet ez is egy megoldás!

A kutya olyannyira belefáradt a melegítőalsóm nyalogatásába, hogy már felugrani az utolsó kicsapatása után mellém a fotelbe nem akar. Alszik a lábam mellett a parkettán, kimerülten.

Én meg veszem a botor-bátorságot és rád csörgök, hogy fel- és elolvassam ezt.

Szeretlek Patakom, Szeretlek

Gábor

2022-01-21.18:06.

Beveszem az első esti gyógyszert....Visszaolvastam amit leírtam oda sem figyelve hibákra. Fehér hollókat találtam csupán. Befeketítettem őket.

Perelsz

Halottat tudsz perelni, Patakom? Ráugorhatsz, kipróbálhatod, de minden írásom büntetlenül ott lesz a neten. mert szépek az írások. Mert rólad beszélnek, nevesítetlenül, néha hibákkal abban. Korrigálni nem lesz időm.

Perelj!

Kit?

A METZTELEN NAP

Elterzett „meztelen napunk” úgy kezdődött, hogy felöltöztem.

Épp a telet látogattuk Délen. Épp úgy, mint egy éve, a hó eleredt. Vizes kásás, apró, de sűrű pihékben kezdte befedni a már megújuló füvet, bokrokat, utcát, autót háztetőket.

Éjjeli négykor.

A terv hiányosságokra épült. Ki nem számíthattuk előre, hogy a szoba, ahol az éjszaka telt, kicsit hidegebb volt mint reméltük. Igazi kezdéshez le kellett volna venni dupla pizsamát, fürdőköpenyt. Felöltözni, lesni baglyot és éjjeli portyán a házimacskát könnyebben kivitelezhető volt. Kutyát sétáltatni meg végképp nem lehetett mezítelen. A nüansznyi tévedést a tervezésben a kedves is dupla ruhát húzva helyesbítette, rá bolyhos, meleg köpenyben itta a forró gyömbérteáját és a kávét.

A délelőtt csobbanás meleg gyógyvizekben elmaradt. A csábos selyemköpeny, piros, új szerzemény avatása is. Piacra mentünk bableves ügyekben, egy másik terv szerint. Hóesésben és vastag ruhákban. A kinti hideg után majd két órányi TV, meg Fejes Endre retró, nyomtatottan, aztán újra a burokbővítés, ebéd valami olaszos nevű, echte szecsuáni levest és egyben sült csülköt rittyenteni képes, kifejezetten hangulatos, barátságos kiszolgálást is adó étteremben. Új felfedezés, megérte betérni.

Lábunkban az eltelt napok számolatlan kilométereivel újra „haza”, a szállásra, s közben éreztem, fáj, ha levegőt veszek. Érkezés után be lettem parancsolva a forró zuhany alá, mezítelen. Elvégre meztelen nap volt, megtervezetten.

Utána?

Hat réteg ruha, takaró, kutya hónalj alatt hófehéren és a Fejest rendületlenül olvasó nő. Tőle forró tea. Indulás, gyógyvízben csobbanásra letiltva.

Elfogadtam.

Benyomott Algopyrin, törten, mint a köret, a krumpli, az ebéd csülke mellett, feldobott!

Gondoltam, ideje tenni magamért valamit. Beöltözés Kamcsatka-dresszbe, s irány a közeli bolt, erőleves kockákért, test- és lélekháztartást javító gyógyszerpótlékként.

Mindössze két perccel késtem le a zárórát. Csupán helyettesítő megoldás volt a szálláshely éttermében beszerzett két adag bableves. Aznap este csak az volt.

A perverzitásért nem rajongok, így leszűrten kértem. Csak a levet. „Otthon” (a konyhabejárón ki- és áteresztve) felforraltam, megborsoztam kicsit, s beszürcsöltem, mint szebb napjaimban a vodkát.

A kedves arc meghallgatta a beszerzés-történetet, együtt is érzett a szürcsöléssel, s visszadugta szép fejét Fejes Endre Pék Máriájába.

A levegőt már könnyebben vettem. Azt, hogy ma sem visz el az ördög, már tudtam akkor, amikor némi tatárbifszteket befaltam, nyers uborkával.

Szép a mezítelenség, állapítottuk meg ketten, elalvás előtt!

Balog Gábor

-csataloo-

2023.11.27. 22:00