BÍBOR ÉS LILA, SEMMI MÁS

Lehetek borgőzös, vodkafüstös,

ma legyőztem a Kaszást!

Itt téblábolt köröttem.

Egyikről másik lábára állt,

villogott fenkövével,

szerszáma élével,

Örök Uralkodó.

Ma megszokottan küldtem el

le sosem játszott

ferblik után.

A gátoldalban már elvirágzott a zsálya,

a „laposra” terített ócska

pokróc két oldalán

már tört előre augusztus ékszer virága.

Ölelő földből, colchikum.

A benned élet, 

mint a folyó, alattunk,

mindent és semmit álmodott.

Csak éreztük,

egyikönk sem látta,

mikor a csillagok,

odafenn,

szabályos sorokba rendezetten

a holdmentes éj egére

írták.

Ez a szerelem!

G.