VACSORA
Középen,
ódon gyertyatartóban
egy szál vérvörös
viaszgyertya.
Lánggal.
Hívogatón.
„Ez is csak magában van,
míg csonkig ég!”-
gondolkodott félhangosan.
A folyónál lakott
hetvenkét éve már.
Ott született.
Nagy léttere szélén,
északra, aszályos időben is
bővizű patak hordta
az éjszaka, a hegyek,
források könnyeit
a fogyó folyóba.
Balog Gábor
-csataloo-
2022.08.23. 4:38
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése