TERÍTETT ASZTAL

Mozgásban megállt idő.

Éjszaka?

Netán ebédidő lenne?

Fogasra dobott szimat-szatyor.

Kíváncsi fej.

Kukkoló.

Benéz az ablakon, bejön,

asztalhoz ül,

venne üres fazékból

Se kézmosás, se sapka

ősz fejről ölbe.

Körbe se néz.

 

A háziasszonyt lesi.

Merőkanál.

Fél hatra fektetetten

üres edényben áll.

Tányérra kér

két adaggal a csendből.

Késsel, villával.

Eszi.

Nem hörömpöl.

 

Lassú valceren

úszik a hallgatás.

Bálterem a konyha.

Hímzett falidísz

tátog jobb napokról.

„Az én uram? Csak a vizet issza!

Nem vágyom a lányságomat vissza!”

Ta-ramm, ta-ram.

Béke van?

 

A hátsó szobából gyerekhang.

Gyenge.

Hó lehet odakinn.

Fehér,

tiszta, terített asztalt

álmodik sonka-tormával,

friss kenyérrel,

magzat-pózban a takarólakó.

Negyvennyolc éves

csecsemő-jövő.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.05.06. 8:49