PIRKADAT

Teraszon, előttem,

görbetörzsű fácska

kerüli vadrózsám,

örök emlékem bokrát.

Keres, Fényt keres.

Sok éve, véletlen

került helyére, nem szándékosan.

Tavaly meghozta első,

egyetlen termését.

Gyenge volt.

Leverte róla nyugati szél dühe.

Idén, hogy áltasson-hitegessen,

vagy hogy szeressen,

hetet hozott, hét bogyó-gyermeket.

Diót, papírhéjú diót,

messziről jöttet,

jó erősen megkötöttet,

mind szelekkel dacolókat.

Nézem, bámulom.

Alatta,

kőedényben kövirózsa,

habszegfű,

elvirágzott csillagfürt, kettő.

Előtte, vadvirágos,

semmi kertben pár mécsvirág,

labdafej-flox,

megélt, kihordott,

mindig virágzó szerelmeim,

eltűnő világom.

Szemben. a szomszéd kertben,

égig érő, furcsán szikár fenyő,

nagy viharok megmaradtja

várja, hogy hegyébe szálljon

reggeleim rigója,

a fekete,

s kettősük egyszerre

világítsa majd meg,

a felkelő, ébredő.

A nap.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.07.07.4:37