ÉVNYITÓ MÁJUSOMBAN

Találtak egy kutyát!

A bolt előtt plakát,

kézzel írt hirdetés.

Valaki elhagyta az eszét,

a pénztárcát vitte csak haza,

ugatja most polcon felejtett

sütőporért ágáló nagymama,

unokák kérdő szemekkel.

Kalács miből lesz, nagypapa?

 

Találtam én is,

no nem kutyát!

Flaszteren hagyott pártvitát,

vigéc brifkóját, ígért, jobb jövővel,

faliposztert, széttárt lábú nővel,

elhagyott glóriát szemfedővel,

lerágott csontot – bent hagyott velővel.

Keleti kurvát és egy pályaudvart.

Gyöngyi-bulvárlapot.

Fekvő corpust.

Amorfra rugdalt emberarcot.

Harcot.

Lejárt, pénzért árult konzerv barackot,

kínait, albánt, füstöset.

Magyart.

Vajba zsírozott szivárvány-sonkát.

Zűrzavart.

 

Találtam szerelmet.

Megálmodottat.

Nem kínálkozót,

nem otthagyottat.

Nocsak, nocsak! Mondom!

Nem is kenózom!

 

Megyek tükröt keresni.

Meglesz hamar!

Kopott foncsorban,

tudom, benne van,

lesz, lakik az arcom.

Megnézem, lehántom,

Csúsztatom

zsebedbe.

Vidd tovább!

Kétezer huszonkettőbe!

Ez volt az Élet!

A mai napon.

Nagyon!

Balog Gábor

-csataloo-

2022.05.07. 6:44