IGAZMONDÁS
Leéltem időm.
Se nem komótosan, sem nem sietve.
Ahogy elrendeltetett.
A szelet elkapni sosem akartam.
Kicsi marokkal születtem,
tenyérbe nem fértek
négy égtáj Pandora trükkjei.
Talán az illatokkal sem rendelkezhettem,
mit, merre fújjon az éppen,
a szélkolompomon ébresztőt kopogó
sok hajnali fuvallat.
A hajlat, melled alatt,
fogható közelben.
Egyre gyakrabban.
Látom álmaimban.
Balog Gábor
-csataloo-
2o14.o9.13.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése