DÉPÉI-NEK

Gyertya nem volt, csak a csipkebokor.

Benne minden rejtőző arcok előtt

a kedves.

Kétszer megtalált, örökre őrzött,

tört sorsú Kedves,

s szemében én.

Oly igaz, és oly szerelmes,

hogy összes nőarcok között

már anyját sem látja az elmenő.

DÉPÉI-NEK

Ölelés álom, valóság keserve,

minden ott volt elmúlt egy évünkben

veled.

Kérdezni mi? Kik mindenre rákérdezünk?

Ugye nem mered,

most tenni fel:

Meddig?

Ne félj, én sem félek!

Örökre!

DÉPÉI-NEK

A „csillámló sziklafal” te vagy,

Patak!

És nézem majd, ha nem leszek.

Lábam lógázva fentről.

DÉPÉI-NEK

Jó lett volna. Igen jó.

Mi el is merengünk, és vitatkozunk is

jólettvolnainkon.

Üres viták.

Tudjuk, kinek van igaza.

Legjobban, amikor itthonról

elmész haza.

DÉPÉI-NEK

Másképp nem tudom, kell a profán a végén,

amivel kendőzöm az érzelmeket.

Ma sült oldalast „eszek”,

amit utálsz, babéros krumplifőzelékkel,

amit szeretsz.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.10.19. 13:54