RÉSZLETEK LAJOS KÖNYVÉBŐL

HÁBORÚ

L.K. 2.24.0.

Főzz anyácska, főzz Ukraina

magadnak leveskét!

Elkészült?

Edd meg!

Főzz anyácska,

sosem volt állam,

sokat szenvedett,

és etesd néped azzal,

amit kifőztek Neked!

Nagy bugyrokban,

boszorkánykonyhákban,

orrod előtt, hátad mögött,

s ha látod, tálalva mi lesz,

talán megérted

saját, igazi létedet.

Miattad osztoznak rajtad!

Viselkedésed a bántó,

testvér ellen fordulásod

bűn, Anyácska!

Ember, ha látja szenvedésed

a Lavra papjait is látja.

Érted mondanak misét!

A homokpartról néz

gyermek a Dnyeperre,

s kívánja ÉLJ, ÉLJ!

Csillagos veterán gondol Berlinre,

s nem érti az életét.....

HAJNALI TISZTÁNLÁTÁS

(L.K.2.27)

Oly apró darabokra hullik

szét a világ -

Az estében még egymást öleljük,

társak, szeretők,

reggelig, zene alig van,

csak a gránátok durrannak

ezer szilánkkal

és a falon,

két öregedő, örök fiatal képe,

festetten sárga aranyban

remeg.

Oly kihalt a Lavra!

Papok gajdolása sem hallik,

belengi magántörténelmem,

anyámat hajkurássza egyenruhás,

a hármas ukrán front,

ahogy végigvonul megsebzett tájakon,

és felszabadítóból

megszállót kreál a politika.

Egyszerű – Majdan béke lesz,

még pár nap és sebek égnek

két oldalon fegyvert markoló kezekbe

és

temetik eljövő holnapokba

nem is mélyen, csak úgy,

hogy esőt, vizet is kapjon

a gyűlöletet.

Átkosodásnak magvait ültetik gazemberek,

s az, a kinőtt, majd kései unokákig leng,

kalászkezdeményként a szélben.

Kijev alatt,

a homokfal alatt,

a mindig csendesen, lassan elfolyó Dnyeperben,

erősen, kiirthatatlanul.

Most torozni nem jön össze!

Fegyvert oszt

magát degeszre megszedett oligarcha,

Jugyenics, Kolcsak,

Bandera, Gyenyikin szelleme él,

s a hetman németnek adná örökre a Krímet.

Közben,

szövetségről adja

hanghordozókban prímet a másik oldal,

szól a szövetségbe-forrt régi dallama,

menekül messzire hadköteles,

mert egy álomnak vége.

Élni kell!

Béke kell!

Balog Gábor

-csataloo-

2022.02.27. 6:20

AHOGY LÁTOM

l..K. 2.27.2.

A lakótelep erkélye előtt

rakéta robban.

Lenn Záporjóska lángol.

Sosem volt biztonságból

indul

kis batyut cipelve, gyalog

a történelem hazát keresni.

Nálunk enni kap.

Lesz fedél felette.

Maradna? Menne?

Ki tudja!

A csábítás nagy!

Napfényes Nyugat

várja tárt karokkal,

Marx, Engels vigyorog,

lesz ingyen, új munkaerő,

a bordély lányai is

le lesznek cserélve,

s helyét, a hátrahagyottat

kilenc emelet

magasságig benövi majd a fű....

A gaz.

Igaz.

-a loo -

2022.03.01. 7:43

KÉT FRONT KÖZÖTT

A halálsoron maradtam.

Akaratlan.

Kétoldalt zárótüzek.

Fekszem mozdulatlan.

Gránátok robbanásai

nyomják és szívják tüdőmbe

a levegőt.

Fogalmam sincs arról,

mi is van rajtam,

egy rám omlott főfal,

egy gimnasztyorka, vagy apám

egyenruhája,

karpaszományosé?

Nagy jól,

egyszerre két helyen döntötték el

odafenn, hogy besoroznak,

menni kell,

mert lelőnek, bebörtönöznek,

ha nem megyek,

ha fegyvert a szembelévőre,

s magamra sem emelek.

Hogy ölni, pusztítani kell

az összes másikat

kiismerhetetlen frontvonalon,

ahol az egyik, s a másik oldalon

is

a másik én vagyok.

Persze itt.

Rajtam a gimnasztyorka, vagy

ahogy mondtam előbb....

Fent aztán tudják,

mindig is tudták,

én mit akarok, ŐK hogyan akarnak élni,

mi a jó és a rossz

nekem,

pedig túl minden gránátrobbanásos

végzeten az álmom

csak egy kicsivel nagyobb

tányér leves lett volna,

mindegy, mily társadalmi formációban,

de naponta.

(Esetleg hús kétnaponta a hetente helyett,

néhány rend ruha-cipő,

kocsi, nő,

család is talán két gyerekkel.)

Ki tudja?

Fönn minden elrendezett.

Ha belepusztultam a TERVBE,

„ezek” majd elrendezik

maguk közt,

kiféle-miféle legyen

az új barom helyettem,

tetteimért poszthumusz

mit érdemeltem,

ki legyen sírásóm a maradékból,

ki kőgazdag új báró,

új társadalomba beemelt.

Szinte fáj,

oly szép itt,

két front között,

szétrobbanó világban.

Balog Gábor

-csataloo-

2022.03.04. 19:51