VAKVÁGÁNY

A vágány a vak.

A sínpárt benőtte időnek hályoga.

Zöld.

Mint a tavasz.

Meg sárguló és barna,

mint az ősz.

Irányt csak annak mutat,

ki tudja, egykor zúzott kő

volt itt a pályaköz,

árút és életet vonszolt

a két sínen egy-egy vonat,

ingában, mint az óra,

vagy menetrend.

Akkor naponta bejárta

kalapácsos ember,

alkalmazott, kit

szabott bérért foglalkoztatott

megélhetési kényszer,

és pénzt kapott koppantásokért.

Ma, erre

a madár se jár.

Csak a fű, a gaz,

meg az elmúlás.

Pedig csak a visszatérő,

az örök természet,

a kiirthatatlan élet az!

-loo-