A CSILLAGVÉGRE

Mondd Bélusom,

milyen odafönn?

Csak kötelesség akad,

vagy öröm is,

kettő-négy kardal között,

miben a Teremtőt dicsőítitek?

Milyen a társaság? Van alá, s

fölérendeltség? Oly nagy úr fenn

az „Ark”? Ki a gyalog?

Van-e a sok között, ki veled

sakkozni akar,

egy korsó barna sörrel,

ha legurítani úgy sem tudod?

Lógázol lábat te is?

Ülsz felhő szélire?

Látsz engem, itt maradtat?

Megmosolyogsz,

ha valamit eltolok?

Találkoztál-e fenn ismerőssel?

Két nőmmel is, lehet!?

Marina idén indult utánad,

És várhatott Eszter is, Öreg!

Sok ám a kérdés,

de válaszolnod nem kell!

Kitöltöm itt lenn időm!

Új asszonyom van, kivel

múltunk, s jövőnk

próbáljuk fejteni!

Feladat! Elhiheted!

És meg kell feleljek

önnömnek-neki!

Cseppent ambróziát az

italomba, feledteti,

hogy útra kész vagyok.

Korai lenne még

az ajtón kopogni,

Megjöttem új-régi, jó

társaságba! Itt tél lesz.

Nekem a Nap ragyog!

Hogy ideje van a születésnek,

már rég tudom!

Ölellek, Bélusom!

Balog Gábor

-csataloo-

2022.11.25. 17:42