GONDOLATKERINGŐ

Mondd, miért van az, hogy az éjszakában már három órája Sosztakovicsot hallgatom?

A keringőt.

Mondd, miért, hogy kiírom a bennem élő feszültségeket, teszem papírra a lelkem, s gyújtok tüzet alatta, hogy benned hamuvá égjen a valóság?

Mire volt jó, hogy életem adtad vissza, válsághelyzetben életet teremtő, mint az Isten, ha azzal csak gyötrelmeim hosszabbítottad meg más, nem fizikai, lelki síkokon?

Qui prodest?

Hogyan mondhatom, hogy beszüntetem, hogy élő, gyökeres növényt adjak neked, hogy vidd magaddal, ültesd el, szeresd, akkor is, ha én legalább tudom, felfogom, hogy ott, ahol élsz semmi nem a tiéd, a kezed munkája nem téged gazdagít, tesz örök bentlakóvá?

Gyűlölöm, szerelmesem, a helyzetet, amibe beledolgoztad magad, ami mellett kitartasz. Gyűlölöm a hamisnak vélt értékrended és makacsságod miatt. Akkor is, ha igazad lehet.

Ki tudja?

Szerelem nélkül is lehet fészek a fészek, ha nincs madár aki beleköltözne, akkor is!

Az áfonyát, a kertem most cserepes, erős, neked vett díszét is neked adom. Hiába mondtam, hogy elegem van a más, az idegen, a gyűlölt gazdagságát a te kezed munkájával öregbíteni, vedd, vidd, ültesd, s ha csak egyetlen napod szebbé teszi a létezése, hát örülj neki!

Mi, ugyan mi jut nekem belőled, te kedves?

Beszélgetések? Telefonhang? Test, lélek? Szerelem? Kudarca vágyaimnak? Kert, amit másnak szépítesz, Kefe úr, a kipusztulóban is téged megfogott lámpamosóvirág, a rád személy szerint tukmált, elkerülhetetlen, bevésett alkoholizmusodba tudatosan fullasztó baráti köröd? A választásaid örök, visszatérő hibái?

Kérdezted, mi lenne, ha....? Ugyan mi lenne? Béke és félelem. Ringató bölcső, amit egy öreg elmenő ad, fon köréd, Mózes-kosár, mielőtt téged, a nem húsz évest majd elereszt, véges saját utadra, tenger felé. Torz, napi rutinok elfelejtése pillanatokra, újak felvétele, nem helyettesítve a veszteségeket. Bizonyosság talán, lassan beérő, hogy hazataláltál, életedben először, haza.

Félsz? Naná, hogy félsz! Rettegsz!

Az áfonyát is viheted!

Az alávaló, az alá való savanya földet nem adom. Marad nekem, négyszer ötven liternyi csomagolásban életem maradékjait bontatlan édesíteni! Desszert.

Szeretlek.

Ennyi.

Balog Gábor

-csataloo-

2023.03.25. 5:47