ADJON AZ ISTEN

Most hozzám gyere haza,

három napig!

Ne kérd, csak kapd észrevetten

a simogatást,

a csókot az érkezéskor!

Fáradt hátadból a csomót

majd kisimítom.

És utána?

Ha akarod, együtt sütünk majd

valami ismeretlen recept szerint

hagyományosat,

almáspitét, vagy sósrudacskát

hangulat szerint,

mert az főétellel babrálnod

miért kellene?

Kész lesz.

Esteli kádadba, ha hívsz,

nem a hátmosás, a fáradt bőr

balzsammal, körömkefével eltüntetése

lesz a műsor, a cél - ha az -,

de szárazra töröllek,

mint egykor anyád.

Ágyamba, oly patyolat-tiszta

szüzemként viszlek

két egymás utáni

éjszakán a három nap alatt,

hogy megjegyezd, jó velem a jobbnál,

ahogy te mondod, (ha elmész

máshaza) mindig.

Varázsló vagyok!

Fáradtság ráncait tudom simítani

leheletemmel, csókkal.

Öreg, tán megkopott

férfivarázsommal visszaadom hited

a termékenység egein billegő

semmit és mindent-tudásnak,

esélyt nem latolgató,

önfeledt ájulásnak, ami a Szerelem.

Csak három egyszerű,

munkás nap!

Semmi luxus. A beszélgetések is

fosztva katarzisoktól.

Béke összetartozókban.

A félős magzat póz kicsomagolása

óvatosan,

az én,

kínált

értékeim szerint.

„Adjon az isten” (?).....

Adjon!

Három napot!

Balog Gábor

-csataloo-

2022.09.11.23:56