A NAGYÚRNAK

Megnéznéd, a Te szemeddel,

milyen a mindent elvesztett

remény himnusza?

Kontrasztja fiatalságnak,

s öregségnek,

semmibe torkoló remények, évszakoknak?

Megmutatnád, Uram, te látó,

milyen, ha ember megy el?

Ha terhet már nem bír semmi

fennkölt esküvéssel tovább,

csak lépdekel

a gát rég elvesztett

oldalában feléd?

Megtennéd? Kiplakátolnád, te,

a mindent kiváltó,

hogy minden meg- és meg nem tervezett,

spontán megrajzolt te-útjain,

mi az, mit nem szabad

embernek, teremtményednek

követni?

???????????

hajnali levél Ilusnak 3-0227

Talán, annyi keserv között megtaláltam a megoldást – nekem valót, mástól megálmodottat. Két hektárnyi föld, ház élhető, vidéken, kicsit az Isten háta mögött. Potenciális munkalehetőség se közel, se távol a semmi, ha fiam is velem jönne, élete menne gajra, vagy kiteljesedne – ki tudja?!

A Nő, akinek vágyálma volt, s marad míg él, nem kell a megvalósításhoz. Az ő álma pont ő, nem illik bele. A megvalósult mese fosztaná meg mocsaraitól.

„Lehet szerelem nélkül is élni néha”, lásd Baloggabi.

Van még maradék erőm, rábeszélő-képességem, vagy makacs eltökéltségem, hogy ne csak álom legyen-maradjon?

Bízom magamban!

Erősen!

2023.02.27. 4:24

Kiálts gyilkost ha látod!

Varázsa esze, s az önzés.

Hihetnéd, megváltana egy egész világot,

pedig csak fojtásra képes,

invazív, lelkedbe települő.

Idegen.

Mint a fű a talpad alatt.